2020-11-06 Pokoraczki Szilárd

Nyissuk meg tudatunkat belső világaink felé

A módosult tudatállapotokról dióhéjban

Napjainkban kifejezetten népszerűek lettek az önismereti munkát serkentő meditációs, relaxációs technikák, gyakorlatok. Általuk közelebb kerülhetünk önmagunkhoz, belső személyiségmagvunkhoz, lelkünkhöz, de a testünkkel is szorosabb kapcsolatot alakíthatunk ki. Általában azonban kevesebb szó esik az ezen technikákat átfedő, de meg is haladó neuropszichológiai jelenségről, a módosult tudatállapotról. Így hát a kedves Olvasónak most alkalma lesz arra, hogy közelebb megismerje a módosult tudatállapotok fogalmát, amely már azóta velünk él, mióta világ a világ, s nem csak terápiás, klinikai, laboratóriumi környezetben létezik, hanem gyakorlatilag a mindennapjaink része is!

Ha a módosult állapotok témájáról szeretnénk beszélni, akkor először talán a „normál”, sztenderd tudatállapot fogalmát érdemes meghatároznunk. Ennek definiálására már számos filozófus, pszichológus, idegkutató vállalkozott, általánosságban pedig az mondható el, hogy az alapállapotú tudat esetében a megszokott, éber tudatműködés zajlik. Ilyenkor kizárható a tudat teljesebb működése, s ezen állításból kiindulva joggal feltételezhetjük azt, hogy módosult tudatállapotban másképp érzékeljük a világot, a szubjektív valóságunkat, más módon éljük át a velünk történteket. Azonban hiba lenne, ha diádikusan gondolkodnánk a tudatunkról: nem csupán az általunk leginkább érzékelt „sztenderd” tudatállapot és a módosult tudatállapot, mint olyan fedi le a valóságot.

A módosult tudatállapot jelensége a mindennapjaink része

Tudatunk ugyanis egy egészen sokszínű spektrum különböző árnyalatait, mondhatni különböző állapotait, szintjeit veheti föl. A módosult tudatállapot általunk átélt jelensége terjedhet az álmainktól a halálközeli élményeken át egészen a mindennapi szabadidős tevékenységeinkig is, amelyek a figyelmünk beszűkülését előfeltételezik. Minden bizonnyal mindannyiunkkal előfordult már, hogy egy számunkra érdekes könyv olvasása után olyan élményünk volt, mintha az idő csak úgy észrevétlenül elrepült volna. Ugyanilyen, vagy hasonló élménnyel jár egy általános nappali ábrándozás, egy pihentető relaxáció, elmélyült sportolás, magával ragadó játék, vagy akár a munkába is belefeledkezhetünk. Természetesen még tovább is lehetne folytatni a sort az olyan tevékenységekkel, mint a közös táncok, a zenélés, vagy egy másokkal átélt koncerten való részvétel. A közös ezekben a tevékenységekben az, hogy

ilyenkor jellemzően a figyelmünk beszűkül, kizárólag egy cselekvés elvégzésére vagy élmény átélésére összpontosítjuk azt, s ennek következtében a körülöttünk lévő világ szubjektív érzékelése megváltozik.

A testünk és a tudatunk viszonya átalakul, s minél messzebb kerülünk a hétköznapi értelemben vett tudatosságunktól, annál jobban közelebb kerülünk egy szavakba, fogalmakba nem önthető tapasztaláshoz, élményhez. Eggyé válunk térrel, idővel, és az általunk művelt tevékenységgel illetve tevékenységsorozattal. Ebben az elmélyült állapotban vagyunk képesek akár egy egész könyvet egy ültőhelyünkben elolvasni, lefutni a félmaratont, befejezni egy kreativitást igénylő munkánkat, s ebben az állapotban válunk eggyé zenélés közben hangszerrel, táncos tevékenység közben táncmozdulatok armadájával, vagy természetjárás közben a fákkal, fűvel, madarak dallamával. Erre a jelenségre egy külön fogalom is létezik a pozitív pszichológiában: a flow, melyet Csíkszentmihályi Mihály alkotott meg.

Módosult tudatállapotokat idézhetnek elő továbbá a következők:

  • Relaxáció
  • Meditáció
  • Alvás/álomtevékenység
  • Életünket fenyegető váratlan helyzetek, baleset
  • Halálközeli élmények
  • Hipnózis
  • Tudatmódosító szerek

Aki kíváncsi, az hamar a módosult tudatállapotok jelenségénél köt ki

Az ember emberré válása óta kíváncsi természetéből adódóan velünk él a módosult tudatállapotokkal való kísérletezés, melyet számos motiváció hajthat: olyan világok felfedezése, melyet normál tudatállapotunkkal egyébként nem lenne lehetőségünk feltárni; saját világunk, valóságunk mélyrehatóbb megismerése, spirituális összefüggések feltárása a világ dolgai között; személyes valóságunk jobbá tétele, gyógyítás, önmegvalósítás; személyes hitünk megerősítése; vagy például a más emberekkel való kapcsolódásaink spirituálisabban történő keretezése, meghatározása. A különböző történelmi korokban más és más megközelítésből igyekeztek a tudatállapot ezen szintjét elérni. Egy ókori sámán akár már tudatmódosító szerekkel is kísérletezhetett, a görögöknél jósoltak, az indiai jógik különböző gyakorlatokat végeztek, míg egy más kultúrában közösségi rituálék, zenés-ritmikus-kántáló szertartások keretei között tárták fel tudatuk addig ismeretlen szintjeit, ez pedig a természettel való mélyebb kapcsolódásukat elősegítette. A keresztény egyház térnyerésével a transzállapotokkal való foglalkozás noha évszázadokig visszaszorult, a felvilágosodás és a 19. század végén a pszichológia tudományának első szárnybontogatásai során visszatért a módosult tudatállapotok ideája a közgondolkodásba.

Minden éjszaka más világokban járunk – Az álmok

Freud például úgy gondolta, hogy a tudatalattihoz való királyi út az álmokon át vezet. Bár a szimbólumokat, jelképeket az elfojtott ösztönökre vezette vissza, s meglehetősen egysíkúan közelítette meg a témát, mégis az ő hatására vált tudomány tárgyává az álmokkal való foglalkozás. Ugyanakkor Jung munkásságának is jelentős részét az álomelemzés tette ki. Ő a tudatalattinak három szintjét, a személyes, kollektív, és archaikus tudatalattit különböztette meg. Az álommunkát az integrált felnőtt személyiséggé válás fontos szegmensének tartotta, s terápiás munkája során is kiemelten foglalkozott vele. Emellett Jung úgy gondolta, hogy a tudatalatti tartalmak nem csupán álmokban öltenek testet, hanem a mindennapjaink során is, ihletett állapotainkban: álmodozás, vizionálás, művészeti tevékenységeink közben. Álmainkban is megváltozik a valóságérzékelésünk – Tehát módosult tudatállapotnak tekinthető

Módosult tudatállapotok

Módosult tudatállapotok

Amikor átadjuk az irányítást – A hipnózis

Az utóbbi évtizedekben felértékelődött és az egyik legfontosabb empirikus kutatási területe lett a neuropszichológiának a hipnózis. Tulajdonképpen laboratóriumi keretek között, ellenőrizhetően és tudományosan kutatják a terápiák ezen módszerét, s ezáltal az így előidézett módosult tudatállapotot is. A hipnózis olyan szuggesztív eljárás, mely során a terapeuta szuggesztiók használatával módosult tudatállapotot idéz elő mesterségesen a kliens számára. A hipnózis alatt az öntudatot, az éber tudatállapotot, a kritikai, vezető gondolkodást kikapcsolják. Ebben a különösen befolyásolható és érzékeny fiziológiai állapotban lehetőség nyílik arra, hogy a kliens elfojtott, tudatalatti tartalmait felszínre hozzák, dolgozzanak vele, s így érjenek el közösen sikert a problémák és azok fő háttérokainak megoldásában. Ahhoz, hogy a hipnózis működjön, természetesen arra is szükség van, hogy a kliens megbízzon terapeutájában illetve hogy fogékony legyen a hipnózis módszerére, tehát hipnábilis legyen. Rendszerint a hipnózis kezdetén a test ellazítását célozzák, általában sorra a különböző izomcsoportokat megcélozva. Ez hasonlít valamire, ugye?

Amikor mi irányítunk (és közben mégsem) – Az autogén tréning

Már korábban is írtuk, hogy az autogén tréning és egyéb relaxációs módszerek, mint például a progresszív izomrelaxáció, egyfajta önhipnózisnak tekinthető. Már az autogén szóban is jelen van ennek kifejezése, az auto ugyanis azt jelenti, hogy ezt a technikát az ember önmagán, külső segítségnyújtás igénybevétele nélkül végzi el. Természetesen tanulás és ezt követően kellő gyakorlás szükségeltetik a módszer helyes használatához, de az élmény, amelyet kapunk általa, és az önismereti út, amelynek kikövezésében jelentős szerepet vállal, megéri az elsajátításába fektetett időt és energiát. Az autogén tréning módszerét gyakorolva még a módosult tudatállapotok világa is megnyílhat az ember előtt. Részletesebben egy másik cikkünkben is írtunk erről.

Miért is jó az embernek a módosult tudatállapot elérése?

Vélhetően azokért előnyökért, élményekért vonzóak évezredek óta az ember számára a módosult tudatállapotok, amelyeket máskülönben a normálnak kikiáltott, éber tudatállapotban nem érne el. Olyan előnyökkel járhat ez számunkra, mint a kontroll feladata alóli mentesülés, a kritikai gondolkodás rövid időre történő elvesztése, amely által az állandó mérlegelést félretéve jobb helyzetbe kerülünk a cselekvésre, más nézőpontból vagyunk képesek megvizsgálni az életünk során felmerülő legkülönfélébb élethelyzeteket, problémákat, illetve egy időre megszabadulhatunk feszítő érzéseinktől, megterhelő érzelmeinktől. Mindennapjaink során is gyakorta kerülhetünk módosult tudatállapotba, úgy, hogy észre sem vesszük, de irányítottan is elérhetjük ezt például az autogén tréning, vagy a progresszív izomrelaxáció segítségével. Ezen témákról elmélyültebben a blogunkon is lehetőség van további tájékozódásra.

Ha felkeltette kíváncsiságodat ez az igalmas témakör, és szeretnél elkalandozni a módosult tudatállapotok világába, tegyél egy próbát és merülj el kedvenc tevékenységedben, zárj ki minden zavaró ingert! Ha önismereti élmény kíséretében barátkoznánl belső világoddal, érdemes szakember segítségével útra ilndulni az expedícióra.

Írta: Pokoraczki Szilárd


Felhasznált irodalom:

Bende, I., Kállai, J., Karádi, K., Racsmány, M. (2008). Bevezetés a neuropszichológiába. Medicina Könyvkiadó, Budapest.

Bódizs, R, Szendi, G. (2005). Éberség, tudat, normális és megváltozott tudatállapotok. In: Kopp M, Berghammer R (szerk). Orvosi pszichológia. Budapest: Medicina, 43-67.

, , , , , , , , , , , , , ,
Kapcsolat

Szamosi Judit

Test – Lélek – Pszichológia

ELÉRHETŐSÉGEINK:

    

Kapcsolat
Kapcsolat

Szamosi Judit

Test – Lélek – Pszichológia

ELÉRHETŐSÉGEINK:

    

Kapcsolat